Ugrás a tartalomhoz

Pompás papagájvirág

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Strelitzia reginae szócikkből átirányítva)
Pompás papagájvirág
Pompás papagájvirág a Berlini Botanikus Kertben
Pompás papagájvirág a Berlini Botanikus Kertben
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Papagájvirág-félék (Strelitziaceae)
Nemzetség: Papagájvirág (Strelitzia)
Faj: S. reginae
Tudományos név
Strelitzia reginae
Ait.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Pompás papagájvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pompás papagájvirág témájú médiaállományokat és Pompás papagájvirág témájú kategóriát.

A pompás papagájvirág (Strelitzia reginae) az egyszikűek (Liliopsida) osztályában a gyömbérvirágúak (Zingiberales) rendjébe tartozó papagájvirág-félék (Strelitziaceae) családjában a névadó nemzetség legismertebb, sokfelé termesztett faja.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Nemzetségének többi fajával együtt a fokföldi flórabirodalomból származik, de nagyüzemi, szabadföldi termesztésének feltételeit a Kanári-szigeteken alakították ki.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Húsos, lédús, 4–6 cm átmérőjű gyökere mélyen behatol az altalajba, és messzire terjed.

Töve elágazó, rövid ízközökkel. Egy-egy elágazásban 5-6 hosszúkás, a banánéra emlékeztető levelet hajt; az idősebb, kifejlett töveken akár 6–8 elágazás is lehet. Levélnyele hosszú. A levéllemez viaszos, kékes- vagy szürkészöld, 40–60 cm hosszú, vállban 8–20 cm széles, a csúcsa elkeskenyedik, főere jól fejlett.

Virágai virágzatban egyesülnek. Ezt egy 70–100 cm hosszú, hengeres, szárszerű képlet tartja — ez tulajdonképpen a levélhüvely. Ez a levélhüvely a virágzat csúcsán elhajlik, és csónakszerű buroklevélként azt kinyílás előtt védi, utána pedig tartja. A virágok (5-6, esetleg több) a buroklevelekben fejlődnek ki. Egyenként, egymás után nyílnak, és derékszögben meghajlított állapotukból egyenesednek ki. A különleges, madárfejre emlékeztető virágok szirmai dárda formájúak, ragyogó narancssárgák, illetve sötétkékek. Egy-egy virágszár a megtermékenyítés után 1–3 magtokot nevel.

Képek

[szerkesztés]

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Hosszú életű, erőteljesen fejlődő növény. Sok tápanyagot és savanyú talajt igényel. Kedveli a meleget és a napfényt, de a tűző naptól és a széltől óvni kell. + 10 °C felett átteleltethető, de folyamatosan virágzásához magasabb hőmérséklet ajánlott. Az átültetést rosszul tűri, mert ilyenkor a húsos gyökerek könnyen törnek.

A szárazságot jól viseli, de gyorsan csak nedves talajban fejlődik.

Sokáig virágzik. A magyar növényházakban egy őszi – tél eleji és egy tavaszi – nyár eleji periódusa alakult ki. Minden új virágzat megjelenése előtt egy új levelet is hajt. Egy-egy levele 6–8 évig él.

Természetes élőhelyén 2-3 évesen hozza első virágait.

Alfajok, változatok

[szerkesztés]
  • Strelitzia reginae multiflora — sokat virágzó
  • Strelitzia reginae ssp. mzimvubuensis
  • Strelitzia reginae ovata — nagy, ovális levelekkel
  • Strelitzia reginae ssp. parviflora — kis levelű (csak dekorációnak alkalmas)
  • Strelitzia reginae prolifera — két virágú
  • Strelitzia reginae pumila — alacsony, halvány virágú
  • Strelitzia reginae ssp. reginae — törzsváltozat

Felhasználása

[szerkesztés]

Az orchideák után az egyik legjellegzetesebb extra vágott virág. Mérete, feltűnő formája, virágszíne, valamint tartóssága miatt értékes. Vágott virágnak csak a Strelitzia reginae multiflorát termesztik. A magoncokat a második évtől válogatják. A rövidebb levélnyelű, nagy vállú, széles levéllemezű, pirosas főerű egyedek hozama a legjobb.

Források

[szerkesztés]